Van-e olyan pénztárgép-kötelezettség, mint Ausztriában?

Németországban – Ausztriával ellentétben – nincs általános pénztárgép-kötelezettség. Továbbra is használhat nyitott pénztárgépet, ha betartja az azokra vonatkozó követelményeket. (Lásd az AEAO § 146 (3) bekezdését)

Nincs jogi kötelezettség elektronikus nyilvántartási rendszer használatára.

Az egyedi nyilvántartás pénztárgép formájában is elvégezhető a teljes és részletes rögzítés révén (lásd az AEAO 146. § 2.1.2. és 2.1.3. pontját). Ha a napi bevétel meghatározásához pénztárjelentést használnak, az egyedi nyilvántartás az összes pénztári dokumentum rendezett (pl. sorszámozott) gyűjtésével is biztosítható.

Ha ésszerűségi okokból nincs kötelezettség az egyedi nyilvántartásra (lásd az AEAO 146. §-hoz fűzött 2.2.2. pontját), a készpénzbevételeket legalább pénztárjelentés alapján kell igazolni. Ebben az esetben mindig azt kell feltételezni, hogy az adott üzleti nap készpénzegyenlegét megszámolták. Az előző nap üzleti zárásakor a készpénzegyenlegből levonásra kerül a készpénzegyenleg és az önellátás céljára szánt készpénzbefizetések összege. Hozzá kell adni az önigazolással alátámasztandó kiadásokat és készpénzfelvételeket.

Az úgynevezett „számlálási jegyzőkönyv” (amely felsorolja a meglévő bankjegyek és érmék pontos darabszámát) nem kötelező (BFH-határozat, 2016.12.16., X B 41/16, BFH/NV 2017, 310. o.), de megkönnyíti a tényleges számlálás igazolását.

A készpénzbevételeket és készpénzkiadásokat naponta kell nyilvántartásba venni. Ha kivételesen a készpénzbevételeket és -kiadásokat csak a következő munkanapon rögzítik, ez akkor is helyes, ha kényszerítő üzleti okok kizárják az aznapi rögzítést, és a nyilvántartásokból és dokumentumokból megbízhatóan megállapítható, hogyan alakult a tervezett készpénzegyenleg (lásd a BFH 1974. július 31-i ítéletét, I R 216/72, BStBl II, 96. o.). Az eladóperszonál nélküli pénztárgépek (az úgynevezett bizalmi pénztárgépek, pl. a mező szélén történő zöldségárusítás, jegykiadó automaták, valamint áruk és szolgáltatások értékesítésére szolgáló automaták) esetében nem merül fel kifogás, ha ezeket nem naponta, hanem csak kiürítéskor számolják meg. A készpénz-nyilvántartásnak olyannak kell lennie, hogy egy szakértő harmadik fél mindig képes legyen összehasonlítani a könyvelési készletet a pénztárgép tényleges készletével (BFH 1989. szeptember 20-i ítélete, X R 39/87, BStBl 1990 II. 109. o.). A héa-nyilvántartási és -megőrzési kötelezettségek ezáltal nem érintettek.

Ezt a cikket automatikusan lefordították.